Minden, amit tudni érdemes a retinaleválásról

A retinaleválás egy igen összetett szemészeti kóros állapot, ami súlyos vagy maradandó látáskárosodással is járhat, de mindenképp azonnali orvosi ellátást igényel. A modern szemészeti technológiának köszönhetően a retinaleválás jól kezelhető, ugyanakkor megterhelő lehet a páciensre nézve, hiszen a szemorvos nem tudja pontosan megbecsülni a várható látásminőséget. Az is előfordulhat, hogy több operáció szükséges a legjobb látásélmény eléréséhez.

A retinaleváláskor a retina, azaz ideghártya elválik az alatta lévő szövetektől, ami a vér- és oxigénellátás drasztikus csökkenésével jár együtt. Emiatt kiemelten fontos, hogy időben megkezdődjön a kezelés, hiszen minél tovább várunk annál nagyobb lesz az esély arra, hogy maradandó látásvesztés vagy látáskárosodás következzen be. 

Mi okozhat retinaleválást?

“A retinaleválás számos csoportba sorolható, a leggyakrabban előforduló típus az amikor a retina valamely pontján szakadás keletkezik. Ilyenkor az üvegtest, a szemgolyó belsejében lévő anyag, összetömörödik és az ez által kiváltott húzó erő szakítja ki a retina egy részét. A sérült területen keresztül folyadék kerül a retina alatti térbe, ami elmozdítja a retinát. Baleset, illetve bármely más trauma okán is megtörténhet, hogy a retina elszakad, de egyéb ritkábban előforduló típusai is vannak a  retinaleválásnak” – mondja Dr. Szabó Antal szemész szakorvosa, retina sebész. 

Milyen panaszokról ismerhető fel a retinaleválás? 

A retinaleválásnak vannak tankönyvi tünetei, azonban a folyamat alapvetően fájdalommentes, így sajnálatos módon előfordul, hogy csak későn veszik észre. A felsorolt jelekre érdemes figyelni, bár a retinaleválás esetenként tünetmentes is lehet:

• lebegő foltok, illetve apró pontok jelennek meg a látómezőn
• főleg a periférián megjelenő fényvillanások, szikralátás, villámlátás
• homályos (centrális) látás, látásvesztés
• csökkenő perifériás látás

Kit érint nagyobb eséllyel a retinaleválás kockázata?

A retinaleválás kockázati tényezői és okai a következők lehetnek:

• életkor – a retinaleválás leginkább a 60-70 éves korosztályt érinti
• súlyos szemsérülés – kb. 10%-ban okoz retinaleválást
• genetika – a családban előfordult retinaleválás jelentősen emeli a kockázatot
• korábban másik vagy ugyanazon szemen kialakult retinaleválás is emeli a kockázatot
• szürkehályog műtét – minimálisan emelheti a retinaleválás kockázatát
• közepes és nagyfokú rövidlátás – nagyjából 10-szeresére emeli a retinalválás kockázatát
• zöldhályog/glaukóma műtét
• kontaktsportok
• balesetek, szemsérülések
• cukorbetegség
• csecsemőknél a koraszületés
• perifériás retina elváltozások
• vírusfertőzések következtében is kialakulhat, ám ez igen ritka

“Az orvostudomány korábbi álláspontja szerint a közepes vagy nagyfokú rövidlátó kismamák számára rizikót jelentett a természetes úton való szülés a retinaleválás szempontjából. Ezt azonban klinikai bizonyíték nem támasztja alá.” – magyarázza Dr. Szabó Antal.

Mi a retinaleválás diagnosztikája?

Ha a felsorolt panaszokat tapasztaljuk felmerül a gyanú, hogy esetleg retinaleválással állunk szemben. Ilyenkor a páciens pupillatágító cseppet kap, amitől pár óráig homályosan fog látni. Erre azért van szükség mert a szemész orvos így tudja megvizsgálni a szemfeneket, hogy lát-e valamilyen elváltozást a retinán. Előfordul, hogy a diagnosztika ultrahangos vizsgálattal is kiegészül.

Hogyan kezelhető a retinaleválás?

“A retinaleválás kezelése csak és kizárólag műtéti úton történik, ez az egyik legösszetettebb és bonyolultabb szemészeti beavatkozás. A műtét módja attól függ, hogy milyen típusú retinaleválásról van szó. Leggyakrabban vitrectomiát hajt végre a szemsebész, mely során gázzal vagy szilikonolajjal tölti fel a szemgolyó belsejét, ami elősegíti, hogy a retina visszafeküdjön” – meséli Dr. Szabó Antal.  

Az is fontos szempont, hogy mikor kell sort keríteni a műtétre. Úgy látjuk, hogy a normál nappali ellátás során végzett műtétek kiegyensúlyozottabb eredményt mutatnak, ezért valószínűsíthető, hogy egy éjszakai ügyeleten azt javasolják, hogy várjanak a műtéttel reggelig. Emellett természetesen több tényezőt is figyelembe vesznek a beavatkozás ütemezésekor. Például, azt, hogy az éleslátás helye (macula) is levált-e vagy nem, van-e elérhető retina sebész, illetve azt, hogy pontosan hány órája/napja állnak fenn a panaszok. 

Mi várható vitrectomia után?

A beavatkozást követően előfordulhat szúró és idegentest érzés  a szemben, valamint az is lehetséges, hogy rosszabbul fogunk látni, mint a műtét előtt. A panaszok enyhíthetők fájdalomcsillapítóval, valamint szemcseppet is kell alkalmazni több héten keresztül. Előfordulhat az is, hogy egy második műtétre is szükség lesz. A beavatkozást követően nem szabad fizikai munkát végezni, átmenetileg kerülni kell a sportolást és az autóvezetést is. A regenerációs időszak után azonban vissza lehet térni a normál életvitelhez, sportoláshoz, fizikai terheléshez. Ha a látás megfelelően regenerálódik, akkor vezetni is fog tudni a páciens. 

„A műtétet követő gyógyulási folyamat kb. négy – hat hetet vesz igénybe, de előfordul, hogy ez valakinél hosszabb ideig tart. A látásélesség a beavatkozás utáni hetekben hónapokban javuló tendenciát mutat, de a végleges látásélményt lehetetlen megjósolni, mert felléphetnek olyan szövődmények, melyek kihatnak a retina állapotára. A hosszútávú látásminőség attól is függ, hogy milyen mértékű károsodást okozott a retinaleválás, valamint attól, hogy a retina sejtjei hogyan tudnak regenerálódni.” – emeli ki Dr. Szabó Antal.